AdventuresEverywhere
Above the clouds
2018. július 23., hétfő

Amikor a felértünk a reptérre, anyutól a kocsiban köszöntem el, apu jött be velem az épületbe. A pultszám még nem volt kiírva a táblán, így várnunk kellett kb. fél órát, addig persze azon paráztam, hogy vajon mit kell kipakolni a kisbőröndből. Persze végül semmit, mert mérés nélkül is elfogadták (utólag már bánom, hogy nem pakoltam több cuccot). A váróteremben apától is elköszöntem, majd minden nálam maradt cuccommal elindultam a terminálok felé. Az átvizsgálókon minden gond nélkül átjutottam. Ezután egy bő egyórás várakozás következett, mire a kapu számát is kiírták. A beszállás után csak egy óra múltán indultunk el, a repülés pedig 2 óra volt, hogy aztán leszálljunk Helsinkiben. 3 óra helyett a késés miatt már csak két órám volt átszállni, így célirányosan el is indultam a kiírt kapuhoz. Kényelmesen sétálva pont időben értem oda, csak éppen kajálni nem volt időm, de nem problémáztam miatta, mivel tudtam, hogy fognak adni a repülőn kaját. Ezúttal a repülőút 10 óra volt, éppen elég ahhoz, hogy szétüljem a fenekem. Az időt egyébként olvasással, alvással, nézelődéssel és filmnézéssel (Midnight sun, tetszett) töltöttem el. Kaját tényleg adtak, ami viszont pocsék volt – szerintem.
Olvass tovább!

Say goodbye
2018. július 23., hétfő

Hajnalodik, mi pedig az autópályán száguldunk Pest felé. Bár két órát se aludtam, de most se tudok, mert én mindeközben azon majrézok, hogy mit hagyhattam otthon, ami fontos.

Az utolsó napok a búcsúzkodásról szóltak. Volt, akitől többször is.

Az utolsó napok az utolsók megtételéről szóltak. Utolsó együtt-reggeli, utolsó lovaglás, utolsó dögönyözések, utolsó ölelések.

Utolsó döntések. Kisebbek és nagyobbak. Melyik kamerá(ka)t vigyem, milyen magyar nasikat pakoljak, mi menjen és mi maradjon.

A bőröndöt vagy hatszor pakoltam át, ugyanis a fedélzeti bőrönd súlylimite elég kevés (hátizsák-bőrönd együtt lehet 8kg) és akárhogy is pakoltam, mindig a határ fölött mért a mérleg. Jelen pillanatban talán megvagyok. Majd a reptéren eldől.

Amúgy induláskor pont Ákostól a Keresem az utam szólt, és mivel nagyon passzol a helyzethez (meg mert amúgy is szeretem), idebiggyesztem.

Ákos – Keresem az utam (rock version)