AdventuresEverywhere
Say goodbye
2018. július 23., hétfő

Hajnalodik, mi pedig az autópályán száguldunk Pest felé. Bár két órát se aludtam, de most se tudok, mert én mindeközben azon majrézok, hogy mit hagyhattam otthon, ami fontos.

Az utolsó napok a búcsúzkodásról szóltak. Volt, akitől többször is.

Az utolsó napok az utolsók megtételéről szóltak. Utolsó együtt-reggeli, utolsó lovaglás, utolsó dögönyözések, utolsó ölelések.

Utolsó döntések. Kisebbek és nagyobbak. Melyik kamerá(ka)t vigyem, milyen magyar nasikat pakoljak, mi menjen és mi maradjon.

A bőröndöt vagy hatszor pakoltam át, ugyanis a fedélzeti bőrönd súlylimite elég kevés (hátizsák-bőrönd együtt lehet 8kg) és akárhogy is pakoltam, mindig a határ fölött mért a mérleg. Jelen pillanatban talán megvagyok. Majd a reptéren eldől.

Amúgy induláskor pont Ákostól a Keresem az utam szólt, és mivel nagyon passzol a helyzethez (meg mert amúgy is szeretem), idebiggyesztem.

Ákos – Keresem az utam (rock version)