AdventuresEverywhere
Training
2018. július 27., péntek

Miután letett minket a kisbusz és kipakolták a cuccokat ("elkobozták" a nagybőröndömet és berakták egy konténerbe a többiekével együtt) mindenki megkapta a szobakulcsát és a kollégiumhoz tartozó belépőkártyát. Ezután mindenki felment a maga szobájába és egy óra múlva (5-kor) vártak minket amolyan köszöntő pizzázásra, amivel egybekötve tartottak egy kisebb eligazítást (kik a szervezők, hol található meg az iroda a tréninghét alatt, és hol lesznek az órák).

Este már aludtam, amikor neszezést hallottam: megjött a szobatársam, egy mexikói lány. Próbáltunk beszélgetni, de én fáradt voltam, neki pedig elég gyér angol tudása volt, de megoldottuk.Olvass tovább!

Above the clouds
2018. július 23., hétfő

Amikor a felértünk a reptérre, anyutól a kocsiban köszöntem el, apu jött be velem az épületbe. A pultszám még nem volt kiírva a táblán, így várnunk kellett kb. fél órát, addig persze azon paráztam, hogy vajon mit kell kipakolni a kisbőröndből. Persze végül semmit, mert mérés nélkül is elfogadták (utólag már bánom, hogy nem pakoltam több cuccot). A váróteremben apától is elköszöntem, majd minden nálam maradt cuccommal elindultam a terminálok felé. Az átvizsgálókon minden gond nélkül átjutottam. Ezután egy bő egyórás várakozás következett, mire a kapu számát is kiírták. A beszállás után csak egy óra múltán indultunk el, a repülés pedig 2 óra volt, hogy aztán leszálljunk Helsinkiben. 3 óra helyett a késés miatt már csak két órám volt átszállni, így célirányosan el is indultam a kiírt kapuhoz. Kényelmesen sétálva pont időben értem oda, csak éppen kajálni nem volt időm, de nem problémáztam miatta, mivel tudtam, hogy fognak adni a repülőn kaját. Ezúttal a repülőút 10 óra volt, éppen elég ahhoz, hogy szétüljem a fenekem. Az időt egyébként olvasással, alvással, nézelődéssel és filmnézéssel (Midnight sun, tetszett) töltöttem el. Kaját tényleg adtak, ami viszont pocsék volt – szerintem.
Olvass tovább!