AdventuresEverywhere
August
2018. augusztus 23., csütörtök

Eltelt az első hónap… a baba mellettem alszik, én pedig azon gondolkodom, hogyan is írjam meg ezt az összegzőt. Van rá kb. fél órám.

És hogy milyen is volt az elmúlt hónap? Szuper! De érzelmileg nem könnyű.

Először is, nagyon örülök, hogy követtem az álmomat és megléptem, és hogy most itt vagyok. Hálás vagyok, hogy ehhez a családhoz kerültem, hiszen nagyon jól érzem itt magam. Hihetetlen sok emberrel ismerkedtem meg, mind a NY-i tréning héten, mind Jn. környezetében. Megvolt az első au pair meeting, voltam Washington DC.-ben, aztán elmentünk Saugerties-be (NY) háromnapos versenyre, ahova az út hét óra volt, kiruccantunk K.-el, van kocsim (nem is akármilyen), amivel bárhova mászkálhatok és egy csomó pozitív visszajelzést is kaptam.

 

Happy moments

• Amikor Jn. edzője bemutatkozáskor megemlíti, hogy milyen határozott a kézfogásom és szerinte az angolom is jó.

• J. is észrevette, hogy fejlődtem angolból.

• “You should be more confident.” – az egyik francia au pair szerint.

• “We love you!” – ezt mondta Jn. W.-nek a szokásos I love you! helyett, mikor hármasban voltunk.

• Az esti tv nézések és a nappaliban vacsorázások.

• Esti fagyik Jn.-el.

• Saugerties-ből hazafelé beszélgetés úgy, hogy végig megértett.

• Mikor nevetünk, ha valami totál hülyeséget mondok vagy rosszul mondom ki.

• Heti bevásárlás Jn.-el kettesben.

• Legalább két órás FaceTime-ok otthonról.

• Megvolt az első Dunkin Donuts. Igazából (szerintem) totál olyan, mint a Starbucks, csak fánkot is árulnak.

• Jn. az én képeimet használja a Fb-on.

• Jn. nekem “adta” az első lovát lovagolni.

• Amikor W. felém nyújtotta a két kicsi kezét, mert nálam akart lenni.

• Kétfogacskás babamosolyok.

 

August

• Többet vezettem az elmúlt hónapban, mint eddig otthon. Nem mellesleg autópályán is, ahol eddig még egyszer se. Hogy otthon miért nem alapvetőek az automata kocsik?

• Én is észreveszem a fejlődést angolból. Már nem kell fordítanom fejben és a válaszokon se kell gondolkozni. A kiejtésem is talán kezd javulni. A szlenget is veszem fel, nem annyira ragaszkodok a tankönyvi leíráshoz. Azért maradjunk annyiban, hogy a nyelvtanom továbbra is szörnyű, de legalább értik, mit akarok mondani.

• Több zöldséget és többféle kaját eszek, mint eddig. Otthon baromi válogatós voltam, de itt meg megeszem, amit elém raknak: zöldségek (cukkini, brokkoli, padlizsán), különféle húsok, kínai kaja (!).

• És igen, híztam is. Nem tudom, mennyit, mert nincs mérleg (talán jobb is), de látszik is és érzem is magamon. Nem tagadom, én vagyok a hibás, nagyon szeretek nassolni és amikor a loviból hazafelé Jn. közénk rakja a sós-édes popcorn-t, annak azért nem tudok ellenállni. És hát a tömérdek mennyiségű pita chips, a Starbucks és az esti jégkrémek is megteszik a hatásukat.

• Még nem érzek honvágyat, de hiányzik mindenki otthonról. Szerencsére sokat és sokáig FaceTime-ozok az otthoniakkal, ami segít a mélypontok túllendülésén.

• A mélypontok pedig a félreértésekből és egy kicsit az egymást nem ismeréséből fakad. Talán még abból is, hogy én vagyok az első au pair-ük és meg kell találni az egyensúlyt, ami mindkettőnknek jó. Erre igazából a beszélgetés, illetve az segít, ha alszok rá egyet. Vagy a csoki.

 

… babóca ébredezik, mennem kell.